2020 április – Paths of light: Nature Photography by Peter Fodor

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

Tavaszra fel!

Vöröshasú unkák bújnak elő telelőhelyükről, az iszap mélyéről és az első meleg tavaszi napsugarakkal melegítik fel dermedt tagjaikat. Tömegével vonultak ősszel a száraz tómeder alkalmas helyeire, hogy beássák magukat a föld alá, ahonnan tél után ösztönösen felveszik az irányt a legközelebbi víz felé.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

A föld mélyén zajló folyamatok jórészt elérhetetlenek, láthatatlanok, érzékelhetetlenek számunkra. Mindig is kicsit titkok kamrája volt ez a túlvilági környezet. Hogy valójában életet ad és védelmez ez a közeg, csak akkor tudatosítjuk, mikor a tavasz ébresztő folyamatai egy nagy löketet adnak a föld alatt rejtőző élőlényeknek.

Van ahol tápanyagok fomájában. Ennek leglátványosabb jelenete a növények csírázása. Másoknak menedéket nyújt az év zordabb szakaszában – így az ízeltlábúaknak, kétéltűeknek, hüllőknek. A békáink nagy része is az iszapban talál menedékre a téli hideg és fagy elől. Ez a téli menedék a hibernákulum.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

Hibernáció egy öntudatlan állapot, az életfunkciók drasztikus lecsökkenését, dermedtséget jelenti. És teljes védtelenséget az ellenséggel szemben, úgyhogy a földmélyi rejtek még ilyen szempontból is óvja a kis állatok Csipkerózsika-álmát. Amiből a tavasz bizsergető csókjára ébrednek.

Attól kezdve már inkább ők védelmeznek. Ugyan kevés emberben váltanak ki rokonszenvet, a szerepük még számunkra is óriási. A táplálékláncban elfoglalt helyük révén rengeteg rovarcsoport túlszaporodását fékezik meg, a trópusokon bizonyíthatóan segítenek visszaszorítani a maláriát, bőrváladékuk bevethető betegségek ellen.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

A környezet tisztaságának fontos bioindikátorai, az átlagosnál érzékenyebbek, elsőként jelzik, ha valami nincs rendjén. A bőrük ugyanis nem védőburok, a miénknél sokkal inkább átjárható az anyagok számára. Ez egyben a keresztjük is, mert vízhiányban könnyen kiszáradnak, vízszennyezésben könnyen mérgeződnek.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

Világszerte pusztulnak (ki), bár nálunk ez a folyamat egyelőre kevésbé érhető tetten. A fentiek fényében nem árt figyelni őket, még inkább – figyelni rájuk.

Odvas keltike (Corydalis cava), Csallóköz

Állandóság a változásban

Tavasz érkezik az otthonom melletti erdőbe. A hóolvadás és lombfakadás közötti hetek, szűkösen egy-két hónap, amely során a geofitonok bontogatják ki létüket. Csillagvirágok, ibolyák és keltikék virágzásának ideje.

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), Csallóköz

Bármerre is jártam, hangulatát nem tudta felülmúlni semmi. A legkedvesebb, hisz fényeit, illatait, hangjait a gyerekkor rögzítette kivéshetetlenül az emlékezetembe. Újjászületés, minden évben visszatérő. Változás, évente állandó. Egy állandóságában változó csoda.

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), Csallóköz

Borostyán kúszik szerte zölden a barna avaron. Első, üdezöld fűszálak növik át a lehullott levelek rétegét. Meglehet, hajtásaik zsengék, de fény utáni igényük olyan erős, hogy nem állhat útjukba semmi, növekedésükben szinte átdöfik magukat a leveleken. A gyorsabb porladást, talajba vegyülést segítik ezzel elő.

Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), Csallóköz

A virágok is a tavaszi fény első élvezői. Beérik a még mindig elég alacsonyan járó, de már kellemes meleget adó Nap sugaraival. Az idő szépen elosztja a virágzásaikat a maga térfogatában. Az elsők a csillagvirágok és ibolyák, kékjuk-lilájuk meghozza az első színeket az erdőbe. Szerény méretük fokozatosan készíti fel a szemet a későbbi burjánzásra. Mert a parányok ideje vége felé kezdenek kibontakozni, megnyúlni a keltikék virágai. Bíbor-fehér szőnyegük beszédes jele az erdei talaj gazdagságának, a lehullott levelek és ágak szerepének.

Odvas keltike (Corydalis cava), Csallóköz

Figyelem a fénypászmák mozgását az avaron, fatörzsek árnyéka halad végig a virágokon a nap folyamán. Mintegy emlékeztető a közeledő fényes napok végére, a Nagy Árnyékra, amit a lomkorona fog elhozni számukra. De az élő levelek tömkelegének az ideje is véges és holtában is az erdő javára fog válni, mert az esztendő múltán új kezdetet garantál.

Ébresztőek a hangok is. Kezdődő madárcsicsergés, csendes zöngicsélés teszi teljessé az üde friss napfény nyújtotta élményt. A poszméhek számára itt, az erdő alján van az első legelő. Gyakran az egyetlen. Ők is a vesztesei az ember terjeszkedésének.

Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), Csallóköz

Amott, az erdő legmelegebb szegletében, más harc folyik. Vicsorgó virít rózsaszínben, de az ártatlanság álcája alatt, az avar mélyén, a fa gyökereire rákapcsolódva, élősködve szívja annak életerejét.

Igen, mindenki úgy él túl, ahogy tud.

Odvas keltike (Corydalis cava), Csallóköz

A geofitonok is, ugyan eltűnnek a felszínről, testük fenti része elhervad, az enyészeté lesz, de anyagai leköltöznek a föld alatti raktározó testrészeikbe – a hagymákba, gumókba, gyöktörzsekbe. Hogy átszunnyadva egy egész évet, újra viríthassanak a jövő tavasszal.