Vöröshasú unkák bújnak elő telelőhelyükről, az iszap mélyéről és az első meleg tavaszi napsugarakkal melegítik fel dermedt tagjaikat. Tömegével vonultak ősszel a száraz tómeder alkalmas helyeire, hogy beássák magukat a föld alá, ahonnan tél után ösztönösen felveszik az irányt a legközelebbi víz felé.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

A föld mélyén zajló folyamatok jórészt elérhetetlenek, láthatatlanok, érzékelhetetlenek számunkra. Mindig is kicsit titkok kamrája volt ez a túlvilági környezet. Hogy valójában életet ad és védelmez ez a közeg, csak akkor tudatosítjuk, mikor a tavasz ébresztő folyamatai egy nagy löketet adnak a föld alatt rejtőző élőlényeknek.

Van ahol tápanyagok fomájában. Ennek leglátványosabb jelenete a növények csírázása. Másoknak menedéket nyújt az év zordabb szakaszában – így az ízeltlábúaknak, kétéltűeknek, hüllőknek. A békáink nagy része is az iszapban talál menedékre a téli hideg és fagy elől. Ez a téli menedék a hibernákulum.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

Hibernáció egy öntudatlan állapot, az életfunkciók drasztikus lecsökkenését, dermedtséget jelenti. És teljes védtelenséget az ellenséggel szemben, úgyhogy a földmélyi rejtek még ilyen szempontból is óvja a kis állatok Csipkerózsika-álmát. Amiből a tavasz bizsergető csókjára ébrednek.

Attól kezdve már inkább ők védelmeznek. Ugyan kevés emberben váltanak ki rokonszenvet, a szerepük még számunkra is óriási. A táplálékláncban elfoglalt helyük révén rengeteg rovarcsoport túlszaporodását fékezik meg, a trópusokon bizonyíthatóan segítenek visszaszorítani a maláriát, bőrváladékuk bevethető betegségek ellen.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

A környezet tisztaságának fontos bioindikátorai, az átlagosnál érzékenyebbek, elsőként jelzik, ha valami nincs rendjén. A bőrük ugyanis nem védőburok, a miénknél sokkal inkább átjárható az anyagok számára. Ez egyben a keresztjük is, mert vízhiányban könnyen kiszáradnak, vízszennyezésben könnyen mérgeződnek.

Vöröshasú unka (Bombina bombina), Csallóköz

Világszerte pusztulnak (ki), bár nálunk ez a folyamat egyelőre kevésbé érhető tetten. A fentiek fényében nem árt figyelni őket, még inkább – figyelni rájuk.