Középen egy öreg jegenyés, az egyik fáján a legnagyobb ragadozómadarunk, a rétisas fészke. Körülötte erdőirtások, fiatal faültetvények. Csupán kis foltnyi érintetlen erdőt, teret, környezetet hagyunk meg a zavarásra nagyon érzékeny lénynek. A jelenlegi jogszabályok megengedik az emberi tevékenységet a fészek közelében (egy minimális ütközőzóna betartásával), tehát az esetenként ott munkálkodó favágók, az erdészeti gépek csak azt teszik, amit a jelenlegi határozatok megengednek. Röviden tehát - törvényileg ennyit hagyunk a természetnek. Zavartalan nászrepülésről, udvarlásról, ami január környékén zajlik, szó sem lehet. Ennek ellenére, kész csodaként, a madarak minden évben költenek itt. Ami jó példa arra, hogy inkább a természet kényszerül alkalmazkodni hozzánk, mintsem mi emberek engednénk néhány hektáron az érdekeinkből, a gazdasági haszonból. Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzet.
Régebben, a gyomirtók bevetése előtt a parlagon heverő földeket pipacsok tengere borította. A vadmák nagyon szereti a kalászosok társaságát, a gabonaszemeket kísérve széledt szét a világban. Így juttott el hozzánk is, még valamikor régen, az újkőkorban, a mezőgazdaság térhódításával. Kiváló önvető képességgel megáldott, ezért gyorsan terjed. A gyomok és gazok nem túl megtisztelő társaságába lett besorolva, kiszorult a gabonaföldek, mezők és utak szélére. Ritkán látni hát, hogy valaki esélyt adjon neki a fotón látható tömeges virításra.
A hód mára sikeresen visszahódította az eredeti elterjedésének szinte egész területét. Előtte csaknem kipusztult, nálunk a 19. század végén. A probléma, hogy a száz évnyi időrésben, míg ez a rágcsáló nem volt jelen, nagy mértékben megváltoztattuk, csökkentettük az eredeti élőhelyét. Most, hogy visszatért és elterjedt, gondot jelent. Mint például egy ilyen gazdasági célból ültetett jegenyésben. Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzet.
Tarvágások és kiterjedt nemesített nyárfa-ültetvények veszik körbe az öregebb erdők egyik ritka maradványát a Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzetben. Ez a facsoport is csak azért tudott megmaradni, mert védett csúcsragadozónk, egy rétisas-pár óriási fészket rakott egyik fáján több éve. Sajnos az erdőfolt folyamatos nyomás alatt van, az erdőgazdaság időről időre kikanyarít belőle egy-egy szeletet, helyén fiatal, idegen fajú nyárfák próbálnak sikertelenül ellenállni az elszaporodott szarvasállomány támadásainak. Felelős hozzáállás hiánya jellemző úgy az illetékesekre, mint a felsőbb szervekre is.
Nyárfa-tőkegomba csoportja nő a fatörzs vágásfelületén. Tömegesen is ellepheti a holt vagy élő fát, lebontja a faanyagot. Utóbbi esetben letört ágak helyén, sérüléseken át jut be a fába. A nyárfa egyik legnagyobb kártevőjének számít. Egy olyan parazitának, amelynek az elszaporodásához épp az ember teremti meg a feltételeket a favágással, illetve a fatörzsek koncentrált tárolásával. Csallóköz.
A hód mára sikeresen visszahódította az eredeti elterjedésének szinte egész területét. Előtte csaknem kipusztult, nálunk a 19. század végén. A probléma, hogy a száz évnyi időrésben, míg ez a rágcsáló nem volt jelen, nagy mértékben megváltoztattuk, csökkentettük az eredeti élőhelyét. Most, hogy visszatért és elterjedt, gondot jelent. Mint például egy ilyen gazdasági célból ültetett jegenyésben. Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzet.
Tarvágások és kiterjedt nemesített nyárfa-ültetvények veszik körbe az öregebb erdők egyik ritka maradványát a Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzetben. Ez a facsoport is csak azért tudott megmaradni, mert védett csúcsragadozónk, egy rétisas-pár óriási fészket rakott egyik fáján több éve. Sajnos az erdőfolt folyamatos nyomás alatt van, az erdőgazdaság időről időre kikanyarít belőle egy-egy szeletet, helyén fiatal, idegen fajú nyárfák próbálnak sikertelenül ellenállni az elszaporodott szarvasállomány támadásainak. Felelős hozzáállás hiánya jellemző úgy az illetékesekre, mint a felsőbb szervekre is.
Megnyúzva, kicsontozva, szétszórva, jól látható helyen a Tőkési-ág töltése mellett. Akár dicsekvésnek, provokációnak is felfogható a mód, ahogy csak úgy ki lettek dobva ide szarvasok testrészei, az arra járók szemébe vetve a valóságot. A vadorzás is egyike a csallóközi természetvédelmet érintő problémáknak. Gyakorlatilag lehetetlen tetten érni az elkövetőket és felderíteni az eseteket. Tőkési-ág Nemzeti Természeti Rezervátum.
A hód mára sikeresen visszahódította az eredeti elterjedésének szinte egész területét. Előtte csaknem kipusztult, nálunk a 19. század végén. A probléma, hogy a száz évnyi időrésben, míg ez a rágcsáló nem volt jelen, nagy mértékben megváltoztattuk, csökkentettük az eredeti élőhelyét. Most, hogy visszatért és elterjedt, gondot jelent. Mint például egy ilyen gazdasági célból ültetett jegenyésben. Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzet.
Tarvágások és kiterjedt nemesített nyárfa-ültetvények veszik körbe az öregebb erdők egyik ritka maradványát a Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzetben. Ez a facsoport is csak azért tudott megmaradni, mert védett csúcsragadozónk, egy rétisas-pár óriási fészket rakott egyik fáján több éve. Sajnos az erdőfolt folyamatos nyomás alatt van, az erdőgazdaság időről időre kikanyarít belőle egy-egy szeletet, helyén fiatal, idegen fajú nyárfák próbálnak sikertelenül ellenállni az elszaporodott szarvasállomány támadásainak. Felelős hozzáállás hiánya jellemző úgy az illetékesekre, mint a felsőbb szervekre is.
A környezetvédelem nem fekete-fehér dolog. Óriási, hódrágta nyárfa a Duna mellett, Bősnél. Kerülete csaknem 4,5 méter. A hódok főleg a téli időszakban állnak neki nagyobb fatörzseknek, amikor más táplálékból – vízi és parti lágyszárúakból, bokrok friss hajtásaiból hiány van, no meg persze mikor nincsenek fiatalabb fák közel a vízhez. A kéreg és háncs csupán a kerület kb. 15%-án maradt sértetlen. A teljes körberágás a fa pusztulását jelenti. Dunamenti Ligeterdők Tájvédelmi körzet.