Közönséges boglárka (Polyommatus icarus), Duna menti erdők Tájvédelmi Körzet, Csallóköz. A rétek eszményi élőhelyet biztosítanak pillangóink számára is. Az élőhely megléte eleve fontos, de az sem mindegy, hogy a rajta élő állatfajok milyen tápnövényeket találnak rajtuk. A boglárkalepkék számára például a táplálékon kívül nagyon fontosak a növényekben található flavonoidok. Ezek a vegyületek egyrészt elnyelik az UV-sugárzást, a pillangók számára ezek a virágzatok vonzóbbak. Másrészt azonban ezek a pigmentek a szárnypikkelyekbe is bekerülnek. Főleg a a nőstény egyedek tudják hasznosítani őket, velük csalogatják a hímeket. Szárnyuk színe az UV-sugárzás elnyelése miatt feltűnőbb, élénkebb lesz, egyúttal árulkodik a lepkehölgy jó egészségi állapotáról is. Melyik hím tudna ennek a vonzerőnek ellenállni?
A lassú szitakötő egyike azoknak a fajoknak, amelyek profitálni tudnak az ember által átalakított tájból. Eredetileg a ritkásabban, alacsony lágyszárú növényzettel benőtt, felmelegedő vizű, sekély mocsaraknál, lefűzött holtágaknál, belvízzel elöntött részeken élt (a sűrű parti cserjés vagy nádas nem megfelelő élettér a számára). Ezek felszámolása után azonban az ember létrehozott élőhelyeket, ahol ez a ritka, egész Európában veszélyeztetett faj hasonló feltételeket talál. Ilyenek lehetnek a tógazdaságok nevelőtavai, a halastavak, bányatavak. Dél-Európában, de Magyarországon is a rizsföldek bizonyultak ideális szaporodó-és keltetőhelynek a felnőttek, peték és lárvák számára. A felmelegedés, szárazabb éghajlat, a költséges művelés azonban a rizstermelést és így a szitakötők élőhelyét is veszélybe sodorta az utóbbi évtizedekben. A fotón a szaporodásra kész pár. Néha órákig ilyen tandemben maradnak a párzás előtt. Duna-menti erdők Tájvédelmi Körzet, Csallóköz.
A lassú szitakötő egyike azoknak a fajoknak, amelyek profitálni tudnak az ember által átalakított tájból. Eredetileg a ritkásabban, alacsony lágyszárú növényzettel benőtt, felmelegedő vizű, sekély mocsaraknál, lefűzött holtágaknál, belvízzel elöntött részeken élt (a sűrű parti cserjés vagy nádas nem megfelelő élettér a számára). Ezek felszámolása után azonban az ember létrehozott élőhelyeket, ahol ez a ritka, egész Európában veszélyeztetett faj hasonló feltételeket talál. Ilyenek lehetnek a tógazdaságok nevelőtavai, a halastavak, bányatavak. Dél-Európában, de Magyarországon is a rizsföldek bizonyultak ideális szaporodó-és keltetőhelynek a felnőttek, peték és lárvák számára. A felmelegedés, szárazabb éghajlat, a költséges művelés azonban a rizstermelést és így a szitakötők élőhelyét is veszélybe sodorta az utóbbi évtizedekben. A fotón a szaporodásra kész pár. Néha órákig ilyen tandemben maradnak a párzás előtt. Duna-menti erdők Tájvédelmi Körzet, Csallóköz.
