Gyakran úgy gondolunk a természetes élőhelyekre, mint nagy kiterjedésű területekre. Ez a Dercsika melletti alakzat az egykori folyóágak és holtágak – a Duna világszinten egyedi belföldi deltája - likvidálásának korából maradt fenn. Az ilyen kis, elszórt, szigetszerű természetes foltok a kultúrtáj végtelenjében rendkívül fontosak az állatvilág és a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A hajdani Duna-ág fotója Nyékvárkony mellett talán ráébreszt minket arra, hogy milyen fontos visszahozni az életet a mezőgazdasági tájba, ha sokszínű és gazdag környezetben szeretnénk élni. A táj kis részleteinek revitalizációja az egyik út ahhoz, hogy legalábbis részben elérjük a korábbi fajgazdagságot az emberi tevékenység által megváltoztatott tájban.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A műholdas felvételeken is látni, hogy Albár és Alistál között kígyózó vonal uralja a tájat. Igen, egy régi folyam horizontális hullámai. Az a része, amely keresztezi a 63-as főútvonalat, nádas-lápos-erdős maradt. Úgy fest, nem volt bántva azóta, hogy az ember elzárta a vizét adó csapokat. Lassan benövi a növényzet, a szukcesszió működik. Ez történik akkor is, ha egy folyó átvágja a kanyarulatait, ez a lefűzött holtágak természetes sorsa is. Kiszáradnak, átalakulnak, nádas növi be őket, majd erdősödnek. Az évszázadok alatt az egykori meder átmegy több fázison, több élőhely követi egymást rajta. A meder melletti repceföldön az apró fehér pöttyök egy nagy hattyúcsapat tagjai, amelyek a repcetáblán táplálkoznak télen.
Gyakran úgy gondolunk a természetes élőhelyekre, mint nagy kiterjedésű területekre. Ez a Dercsika melletti alakzat az egykori folyóágak és holtágak – a Duna világszinten egyedi belföldi deltája - likvidálásának korából maradt fenn. Az ilyen kis, elszórt, szigetszerű természetes foltok a kultúrtáj végtelenjében rendkívül fontosak az állatvilág és a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében.
Gyakran úgy gondolunk a természetes élőhelyekre, mint nagy kiterjedésű területekre. Ez a Dercsika melletti alakzat az egykori folyóágak és holtágak – a Duna világszinten egyedi belföldi deltája - likvidálásának korából maradt fenn. Az ilyen kis, elszórt, szigetszerű természetes foltok a kultúrtáj végtelenjében rendkívül fontosak az állatvilág és a biológiai sokféleség megőrzésének érdekében.
Falum, Nyékvárkony határában, Kenderes környékén van egy tavacska a fák között megbújva. A fotón is látható, a bal felén kéklik. Emlékeim szerint gyermekkori kalandozásaim legtávolabbi pontja, az akkori világvégém volt, eddig merészkedtem. Csak fentről nézve tűnik fel, hogy valójában egy lefűződött holtág legmélyebb pontja, szinte mindig vízzel telve. De a folyóhuroknak a további részei is alacsonyan vannak, a laposban a legtöbb termény nem nő meg. A régi térképek tanúsága szerint már pár évszázada másképpen gazdálkodnak rajta, mint a környékén, megőrizve ezzel a holtág holtág eredeti alakját.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Falum, Nyékvárkony határában, Kenderes környékén van egy tavacska a fák között megbújva. A fotón is látható, a bal felén kéklik. Emlékeim szerint gyermekkori kalandozásaim legtávolabbi pontja, az akkori világvégém volt, eddig merészkedtem. Csak fentről nézve tűnik fel, hogy valójában egy lefűződött holtág legmélyebb pontja, szinte mindig vízzel telve. De a folyóhuroknak a további részei is alacsonyan vannak, a laposban a legtöbb termény nem nő meg. A régi térképek tanúsága szerint már pár évszázada másképpen gazdálkodnak rajta, mint a környékén, megőrizve ezzel a holtág holtág eredeti alakját.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
A haragos égbolt felhőit tükrözi vissza a Tőzeg-tó Nyékvárkony mellett. A tó magában egy kis szigetet, nyugodt oázist jelent az élővilág számára a kultúrtájban. Vízimadarak ülnek meg rajta és a rádőlt fatörzseken, partjainak idősebb vagy hódrágta fáit harkályfélék és más erdei madarak veszik birtokba, őzek bújnak el bokros szegélyében. Kiterjedt kukoricaföld veszi körül, a nutriák láthatóan hasznot húznak belőle – kijárnak dészmálni a termést.
A Barcs folyó Kulcsárkarcsa és Lúcs közelében. Hátul, balra bokros mezsgye vág át régi folyamkanyart. Itt elöl ugyanazon egykori folyó hullámzó vonala köt össze két mezsgyét, saját hajdani, vízzel telt maradányait. Ott a jelen csonkít meg múltat, itt a múlt kapcsol össze jelent. Míg a gépek és az idő munkája, mint valami szétkenő ecset, el nem mázolja, le nem radírozza a táj palettájáról a múltbeli folyó minden maradékát. Addig is a föld és óriási nyárfák szigete őrzi emlékét.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
A hajdani Duna-ág fotója Nyékvárkony mellett talán ráébreszt minket arra, hogy milyen fontos visszahozni az életet a mezőgazdasági tájba, ha sokszínű és gazdag környezetben szeretnénk élni. A táj kis részleteinek revitalizációja az egyik út ahhoz, hogy legalábbis részben elérjük a korábbi fajgazdagságot az emberi tevékenység által megváltoztatott tájban.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
A haragos égbolt felhőit tükrözi vissza a Tőzeg-tó Nyékvárkony mellett. A tó magában egy kis szigetet, nyugodt oázist jelent az élővilág számára a kultúrtájban. Vízimadarak ülnek meg rajta és a rádőlt fatörzseken, partjainak idősebb vagy hódrágta fáit harkályfélék és más erdei madarak veszik birtokba, őzek bújnak el bokros szegélyében. Kiterjedt kukoricaföld veszi körül, a nutriák láthatóan hasznot húznak belőle – kijárnak dészmálni a termést.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
A hajdani Duna-ág fotója Nyékvárkony mellett talán ráébreszt minket arra, hogy milyen fontos visszahozni az életet a mezőgazdasági tájba, ha sokszínű és gazdag környezetben szeretnénk élni. A táj kis részleteinek revitalizációja az egyik út ahhoz, hogy legalábbis részben elérjük a korábbi fajgazdagságot az emberi tevékenység által megváltoztatott tájban.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
Falum, Nyékvárkony határában, Kenderes környékén van egy tavacska a fák között megbújva. A fotón is látható, a bal felén kéklik. Emlékeim szerint gyermekkori kalandozásaim legtávolabbi pontja, az akkori világvégém volt, eddig merészkedtem. Csak fentről nézve tűnik fel, hogy valójában egy lefűződött holtág legmélyebb pontja, szinte mindig vízzel telve. De a folyóhuroknak a további részei is alacsonyan vannak, a laposban a legtöbb termény nem nő meg. A régi térképek tanúsága szerint már pár évszázada másképpen gazdálkodnak rajta, mint a környékén, megőrizve ezzel a holtág holtág eredeti alakját.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Csilizköz egykori folyóiból lett szigetek a mezőgazdasági tájban Miléniumtól délre, Balonytól északra. Pusztán hatalmas méretük okán is komoly jelentőségű, fajgazdag élőhelyek ezek a megőrződött nádas-bokros-fás folyókanyarok. Létjogosultságuk nem kérdéses, hisz kincset érnek. Jövőjük viszont annál inkább bizonytalan, mert értéküket nem vagyunk képesek meglátni. Míg régen a folyók a természetes részei voltak a tájnak, amelyekkel az ember együtt tudott élni, addig mai maradványaik léte bizonytalan, mivel sokkal inkább útjában állnak az emberi érdeknek. Félő, hogy a környezet száradása és a művelhető föld utáni vágy előbb-utóbb eltörli őket a föld színéről.
Levelibékák százai, vagy inkább ezrei fejlődtek ki Szapon, egy vízzel teli, focipályányi mélyedésben. Szép példája annak, hogy az egykori folyómedrek maradványai még egy település közepén is miniatűr biodiverzitási gócpontként működhetnek. A domináns növénye a réti füzény, s erdeje eszményi élőhelyet biztosít további fajoknak is. Poszméhek, méhek, legyek, zengőlegyek, szitakötők, katicabogarak több faja tartózkodott a növény virágmagasságában. Lejjebb a szárát és leveleit pedig a pici levelibékák foglalták el, kivételesen nagy sűrűségben. Egyetlen növényfaj is képes kiváló feltételeket biztosítani állatfajok sokaságának, amelyek nagyon szépen elosztják maguk között a helyet. És nem utolsó dolog az ilyen vizes élőhely egy falu közepén, mely üde mikroklímát nyújt a száradó éghajlat idején.
Vizüket vesztve, síri csendben kanyarognak a csallóközi tájban. Nevüket vesztve, az talán nem is volt soha. Életüket vesztve, annak az ember vetett véget, valamikor réges-régen. Szellemfolyók. A Duna valaha volt, most már tényleg holt ágai. Helyükön kukorica, gabona nő, autóutak szelik át őket, fák növik be száraz medrüket. De eltüntetni a nyomukat nem tudja egyik sem. Néma üzenetük kísérteties. Magába szippant tragikus hangulatuk.
A Nagymadot és Albárt összekötő úton, vagy a 63-as úton Albár és Alistál között talán semmi különöset nem veszünk észre a tájban. Viszont fentről nézve, ahogy kitágul a világ, a sík táj nagyonis változatossá válik. Azonnal látható lesz, hogy egy alakzat teljesen uralja és meghatározza a környéket. A Duna mappáció szerint az egykori folyó ezen a részen a Hann (Han) nevet viselte. Erdős-bokros, nádasokban gazdag vonala vastagon kacskaringózik – ez az egyik legmarkánsabb egyszervolt folyó a Csallóközben. Alistál szélén keresztezi egymást a múlt vízi és a jelen aszfaltozott útja, az előbbi rejtekébe ott betekintést kaphat a felületes szemlélő is.