Tavasz érkezik az otthonom melletti erdőbe. A hóolvadás és lombfakadás közötti hetek, szűkösen egy-két hónap, amely során a geofitonok bontogatják ki létüket. Csillagvirágok, ibolyák és keltikék virágzásának ideje.

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), Csallóköz

Bármerre is jártam, hangulatát nem tudta felülmúlni semmi. A legkedvesebb, hisz fényeit, illatait, hangjait a gyerekkor rögzítette kivéshetetlenül az emlékezetembe. Újjászületés, minden évben visszatérő. Változás, évente állandó. Egy állandóságában változó csoda.

Tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia), Csallóköz

Borostyán kúszik szerte zölden a barna avaron. Első, üdezöld fűszálak növik át a lehullott levelek rétegét. Meglehet, hajtásaik zsengék, de fény utáni igényük olyan erős, hogy nem állhat útjukba semmi, növekedésükben szinte átdöfik magukat a leveleken. A gyorsabb porladást, talajba vegyülést segítik ezzel elő.

Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), Csallóköz

A virágok is a tavaszi fény első élvezői. Beérik a még mindig elég alacsonyan járó, de már kellemes meleget adó Nap sugaraival. Az idő szépen elosztja a virágzásaikat a maga térfogatában. Az elsők a csillagvirágok és ibolyák, kékjuk-lilájuk meghozza az első színeket az erdőbe. Szerény méretük fokozatosan készíti fel a szemet a későbbi burjánzásra. Mert a parányok ideje vége felé kezdenek kibontakozni, megnyúlni a keltikék virágai. Bíbor-fehér szőnyegük beszédes jele az erdei talaj gazdagságának, a lehullott levelek és ágak szerepének.

Odvas keltike (Corydalis cava), Csallóköz

Figyelem a fénypászmák mozgását az avaron, fatörzsek árnyéka halad végig a virágokon a nap folyamán. Mintegy emlékeztető a közeledő fényes napok végére, a Nagy Árnyékra, amit a lomkorona fog elhozni számukra. De az élő levelek tömkelegének az ideje is véges és holtában is az erdő javára fog válni, mert az esztendő múltán új kezdetet garantál.

Ébresztőek a hangok is. Kezdődő madárcsicsergés, csendes zöngicsélés teszi teljessé az üde friss napfény nyújtotta élményt. A poszméhek számára itt, az erdő alján van az első legelő. Gyakran az egyetlen. Ők is a vesztesei az ember terjeszkedésének.

Kónya vicsorgó (Lathraea squamaria), Csallóköz

Amott, az erdő legmelegebb szegletében, más harc folyik. Vicsorgó virít rózsaszínben, de az ártatlanság álcája alatt, az avar mélyén, a fa gyökereire rákapcsolódva, élősködve szívja annak életerejét.

Igen, mindenki úgy él túl, ahogy tud.

Odvas keltike (Corydalis cava), Csallóköz

A geofitonok is, ugyan eltűnnek a felszínről, testük fenti része elhervad, az enyészeté lesz, de anyagai leköltöznek a föld alatti raktározó testrészeikbe – a hagymákba, gumókba, gyöktörzsekbe. Hogy átszunnyadva egy egész évet, újra viríthassanak a jövő tavasszal.